A Vérfivérek egy mesterségesen megszerkesztett vérvonal, mely a nemrég letűnt Tremere antitribuk és néhány elfajzott Tzimisce varázsló omladozó európai kastélyában és kápolnájában fogant és jött létre, s ami főként kommandós csapatokból és szolgálókból áll. A Vérfivérek a vérkötelékkel végzett kísérletek kétes eredményei. Ezek olyan szolgákat hoztak létre, akik egy emberként gondolkoznak és cselekszenek.
A Vérfivéreknek bizonyos mértékben csoporttudatuk van, akik ugyanazokat a tudatos gondolatokat osztják meg egymással, és környezetüket másodkézből "kör" néven ismert egyéni csoportjaik többi tagján keresztül tapasztalják meg. Ez a kapocs biztosítja a számukra, hogy egymástól távol is hatékonyan működhessenek - a vérvonal kiemelkedő teljesítményt nyújt az összehangolt harcok és a hírszerzés terén, feltéve, ha senki nem ismeri fel, kicsodák (ami végül is ritkaságuk és teremtésük nehézségei miatt nem valószínű). Szokatlan, hátborzongató Diszciplínát alkalmaznak, amely lehetővé teszi, hogy végtagjaikat "kölcsönadják" egymásnak, meggyógyítsák társaikat és még közös tudatukat is hasznosítani tudják.
A Vérfivérek általában csak társaikból álló falkákat alkotnak, melyeken keresztül Tzimisce hússzobrászatnak vetik alá magukat, hogy tökéletesen egyformák legyenek - hogy ezzel is még inkább elbizonytalanítsák ellenfeleiket. A vérvonal híres arról, hogy nincsenek személyes indítékai, ami miatt tagjai ideális szolgáknak számítanak; egy gazdának sem kell attól félnie, hogy egy Vérfivér foga mélyed a torkába. Sajnos a vérvonal az ötletességnek is híján van, és általában képtelen arra, hogy kicselezze ellenfeleit vagy túljárjon az eszükön, de ez a hátrány minden erőltetett egységre jellemző. Nem mintha a Vérfivérek ostobák vagy lassú felfogásúak lennének; csupán nem elég öntudatosak.
A Szabbaton kívül nem sokan kerültek valaha is kapcsolatba a Vérfivérekkel, és még kevesebben élték túl a találkozást. Nem sok szabbatista találkozott Frankensteinekkel és nem is igen tudnak róluk. A Vérfivérek manapság egyre ritkábbak, főleg azért, mert többé nem léteznek Tremere antitribuk, akik újakat készíthetnének, s ugyanakkor a már létező Vérfivéreket a Szabbatra jellemző arány szerint éri utól a Végső Halál. a Vérfivérek nem Ölelhetnek (ez elővigyázoatosság a bölcs kísérletezők munkája, akiknek egy porcikájuk sem kívánta a Gargoyle kudarc megismétlését), de minden más tekintetben vámpírok, így ghoulokat is teremthetnek.

Gúnynév: Frankensteinek

Megjelenés: A Vérfivérek néhány sebhelytől eltekintve pontosan ugyanúgy néznek ki, mint körük többi tagja. ölelés előtt a legtöbben tökéletesen leborotválják a testüket, hogy örök életre szőrtelenek maradjanak, bár erre nem mindig kerül sor. Sokan közülük ezenfelül (szintén az Ölelésük előtt) számokat vagy egyéb szimbólumokat tetováltatnak a testükre (általában a tarkóra, néha a hasra vagy bokára), ami azt jelzi, melyik körbe tartoznak, és milyen feladatot töltenek be. A Vérfivérek leggyakrabban a bőrfejűek kultúrájának megfelelően öltözködnek. Pólót, farmert, katonai bakancsot és nadrágtartót viselnek és egyértelműen, de nem hivalkodóan fenyegető képet szeretnének kialakítani magukról.

Menedék: A Vérfivérek általában abban a menedékben maradnak, amit gazdájuk vagy patrónusuk fenntart számukra (ez azonos lehet uruk lakhelyével is). A közösségi menedékekben a vérfivérek mindig együtt maradnak. Néhány kritikus elme úgy véli, hogy a Vérfivér élőholt elméje nem képes feldolgozni a hosszú távollétet körének többi tagjától, azonban a vérvonal néhány figyelemre méltó, magányos vámpír tagja ehhez az eshetőséghez is sikerrel alkalmazkodott.

Háttér: A Vérfivérek hátterének az Ölelés után nincsen többé jelentősége. A vérvonalba tartozó vámpírok teljességgel a körnek és a szektának kötelezik el magukat, minden egyéb megszűnik számukra. A Tzimiscek (és régebben a Tremere antitribuk) rendszerint halandó családokból, bandákból vagy egyéb létező csoportokból készítenek Vérfivéreket, és a meglévő összhangból és bajtársiasságból kovácsolnak tőkét. A nők rendkívül ritkák, de legalább egyről tudni lehet.

Karakteralkotás: A Vérfivéreknek egyszerű, katonai koncepciójuk van, de ez gyakran érdektelen a vámpír szempontjából. A legtöbben egyszerű Káiniták, hasonló Természettel és Viselkedéssel. Csaknem minden esetben a Fizikai tulajdonságok illetve a Képzettségek az elsődlegesek. A körbe tartozó valamennyi Vérfivérnek ugyanolyan generációval kell kezdenie a játékot; a vérvonalnak Mentoron és Anyagi hátteren kívül kevés háttere van. kevés Vérfivérnek van meg az indítéka vagy a kapcsolata ahhoz, hogy a vérvonal természetes Diszciplínáin kívül másokat is megtanuljon. A Vérfivérek általában fenntartják az Emberséget, gyakran azért, mert nem ismernek semmi mást, ám ezek az értékek nemsokára rendkívül alacsonyra zuhannak.

Klándiszciplínák: Szívósság, Őserő, Vérszobrászat

Gyengeségek: A Vérfivérek nem ölelhetnek - csak Taumaturgia vagy mágikus rituálék útján hozhatók létre. Amennyiben megkísérlik egy halandón végrehajtani az Ölelést, az illető miután összes vérét elveszítette, egyszerűen meghal.
A Frankensteinek egymás fájdalmát is érzik. Ha egyikük megsebesül, valamennyi Vérfivért, aki abba a körbe tartozik, ugyanaz a sebzésből eredő levonás sújtja. Csak a legnagyobb büntetés számít - ha már ketten sebesültek meg, a kör valamennyi tagja (a kevésbé sérülteket is beleértve) a nagyobb értéket vonja le kockatartalékából. A hatás nem összegződik, bár valamennyiüket levonások sújthatják a következő körökben (feltéve, ha legalább egyikük minden körben megsérül).

Szervezettség: A Vérfivérek többsége számára az élet a körrel kezdődik és ér véget, mely három-öt személyt számlálhat. Részt vehetnek a többi Szabbat összejövetelen, de céljukat többnyire uruk vagy patrónusuk határozza meg. A Vérfivérek nem éreznek öröklött hűséget a többi kör iránt, csupán annyit, amennyit a Szabbat iránt is. A vérvonal hideg tisztelettel viseltet mások iránt, mivel tagjai kissé ódzkodnak sokat elárulni magukról a kívülállóknak. talán céljaikat legkönnyebben titokban tudják csak elérni.

Idézet: "Nem kéne itt lennie. Majd mi kivezetjük; ha szükséges, akár darabonként is."